Nem olyan régen úgy döntöttem, hogy mivel még nincs családom, csak egy férfi, akivel lehet tervezni, de még bőven van a gyerek vállalásig akár négy-öt évünk is, így bizony most kell meglovagolnom a karrier lehetőségeket, most kell bátornak lennem és váltani egy jobb beosztás, jobb fizetés reményében. Persze ezek a váltások mindig rengeteg kockázatot hordoznak magukban, hiszen az ember sosem tudhatja, hogy hogyan viszonyulnak majd hozzá, megkapja-e a beígért fizetést és egyéb dolgokat, hogyan jön majd ki a kollégákkal, és bizony hogy fog-e hibázni, mert ha azt mondjuk az első időszakban teszi, akkor biztosan nem fogják sokáig marasztalni, és akkor a váltás hatalmas eredménye helyett kicsit visszább csúszik a karrier útján. Ezt a kockázatot ilyen helyzetben mindenkinek vállalnia kell, és bizony én sem tettem másképp.
Felvételt nyertem egy sokkal jobb beosztásba egy nagyvállalathoz, ahol a fizetés is sokkal jobb volt, de egyetlen dologra figyelmeztettek, hogy a próbaidő alatt bármilyen bakiért azonnal elbocsátják az embert. Nagyon kellett tehát figyelnem, hogy mit hogy teszek, csinálok, hogy még a legkisebb esélyét se adjam meg, hogy három hónap alatt bármibe is bele tudjanak kötni, ami persze hihetetlen nagy feladat és rengeteg energiát vesz el.
Mondanom sem kell, hogy ennek köszönhetően bizony sikerült is csinálnom egy nagy bakit, méghozzá sikerült összetörnöm a céges telefonom kijelzőjét. El se mertem mondani senkinek, hanem azonnal felkerestem az iszereles csapatát, akihez minden családtag évek óta hordja az iphone készülékét bármilyen probléma esetén, és hála a jó égnek azonnali segítséget kaptam, így nem is igazán tűnt fel senkinek, hogy egy kicsit nem voltam elérhető. A telefonom nem látszik semmi, senki fontos ember nem keresett az idő alatt, amíg a kijelzőcsere zajlott, a próbaidő pedig már letelt, így most már nem kell tartanom attól, hogy valaki folyamatosan hatalmas szemmel figyel, és ha kicsit is hibázok vége minden tervemnek és vágyamnak.